1.fejezet

Egy éve ,hogy apám meg halt.Anya azt mondta,hogy a szívével volt baj.Ezt korántsem hiszem el.Tisztán emlékszem arra a napra.16 éves voltam.Ittam,cigiztem,piáztam.Nem törődtem semmivel.Lázadó voltam.Ezért okoltam magam apám halála miatt.De rá jöttem ,hogy apa minden kivizsgáláson volt és nem volt baj a szívével.Fogalmam sincs mi történik körülöttem.17 éves vagyok és nincsenek barátaim.Nem is akarok.Ideje suliba mennem.Tartanom kell a makulátlan tüzes stílusomat.Ma jön egy új diák.Nem várom őket.Jöhetnek nekem azzal a sztorival ,hogy csak be akarnak illeszkedni.Senkit sem engedhetek közel magamhoz.Sokan meg kérdezték már,hogy festett vörös vagyok-e .Pedig nem.A természetes haj színem.Különcnek tarom magam.Most is valami bál lesz meg hívtak 6-an mindenkinek nemet mondtam.Nem az én stílusom az idei év nyitó bál.Nagyon nem.Inkább fulladok meg.Amint be értem a suliba.Meg szólított valaki.
-Szia.Nem tudod merre találom a kémia termet?-Kérdezte félénken a szöszi csaj?Senki nem mer hozzám szólni csak fiúk de néha ők sem.
-Parancsolsz?-Kérdeztem elég flegmán.
-Hát tudod én új vagyok itt senkit sem ismerek és nem találom a kémia termet.-Mosolyogott.
-Te hozzám mersz szólni? A suli többsége inkább el kerül.-Még mindig nem válaszoltam a kérdésére.
-Miért ne mernék?Te is ugyan olyan vagy mint a többi ember vagy nem?Melori vagyok.Most ha meg bocsájtasz akkor meg keresem magam a termet.-Fordult sarkon.
-Várj!Nem akartam flegmán viselkedni csak nem engedem közel magamhoz az embereket.Nekem pont kémiám lesz.Gyere csak kövess.-Mosolyogtam most már én is.Nem tudom de ezzel a csajjal tudok önmagam lenni.Remek barát lehet?El indultunk a kémia terem felé.Na jó .
-Hé Melori.-Állt meg előttünk Mr.Tökély. A neve Jake Foster.Egy mocskos  dög.Nem tudom ,hogy lehet el viselni.
-Szia.-Fogta meg a haját Melori.Ez nem jó jel.Ez egy olyan jel,hogy tetszik neki a srác.
-Arra gondoltam ,hogy körbe vezetnélek a suliban.-Vigyorgott kajánul.
-Arról ne is álmodj .-Zavartam meg.
-Parancsolsz Harrinson?-Mondta a vezeték nevemet amit utálok.
-Igen.Nem hagyom ,hogy még egy csajjal úgy bánj mint Zoival.Mr.Tökély.-Fejeztem be.
-Majd ő el dönti.-Nézett Melre.
-Felőlem körbe vezethetsz.-Simította végig az arcát Jakenek.
-Oké.Megyünk Melori?-Kérdeztem.
-Persze.-Motyogta.
Be léptünk a terembe.Mindenki el hallgatott.
-Hé itt jön a vöröske.-Kiabálta az egyik.
-Hé ezt hallottam.-Böktem oldalba.
Le ültem egy székre.Mellém sanjon Jake került.Direkt ült mellém.
-Szia.-Villantott millió dolláros mosolyt.Majd nem be dőltem neki.
-Hé.Mr.Tökély.-Kacsintottam egyett.Már a hány inger kerülget.Ilyen nincs.Nem akarom ,hogy tetszem.Mondjuk nincs olyan csaj akine ne tetszene.Jó ez legyen egyedül az én titkom.
Mélyen el merültem a  gondolataimba amikor valaki oldalba bökött.
-Hé.Jake.-Visítottam fel.
-Na végre.Legalább nem Mr. Tökélynek hívsz.-Vigyorgott mint a tejbe tök.
-Arról ne is álmodj ,hogy Jakenak hívjalak Mr.Tökély.-Fordultam vissza.
-Lesz ez még máshogy is.
-Miss.Harrinson?-Jött be a terembe az igazgató helyettes.
-Itt vagyok.-Nyújtottam a kezem.Vajon mi lehet? Lehetetlen ki találni.
-Fontos dologról lenne szó.-Mondta komoran. Fel álltam és ki mentem.
-Mi lenne az a fontos dolog?-Kérdeztem furcsán.
-Az,hogy az anyja szív inkfartust kapott lélegeztető gépen van és amint le kapcsolják egy 10 percre meg hal.Már nem lehet rajta segíteni .Azt mondta,hogy hívjuk fel önt Rose.Muszáj beszélnie vele.-Nézett a szemembe.
-Nem.Az nem lehet.-A sírás ki tört belőlem.Ki futottam az utcára , szakadt az eső.Könnyeim az esővel keveredve arcomat ásztatták.Remegtem.Nem tudom,hogy juthattam ennyire mélyre.Nem maradt senkim se.Apu után még anyu is.Zokogtam.Futottam.Annyira futottam amennyire csak bírtam.Kiabáltak utánam.Nem szabad vissza fordulnom.El kell jutnom anyuhoz.Valamit biztos,hogy szeretnék mondani neki.Nem akarom,hogy meg haljon.Ezek az érzések,hogy árva vagyok.Meg ,hogy a szüleim akik fel neveltek nem is élnek.Be értem a kórházba.A szem festékem ázott volt.
-Nővér.Kérem segítsem.Hol találom.Miss Harrinsont?-Kérdeztem zokogva.Nem .Nem szabad sírnom.Anya nem szeretné ha sírnék.
-Jobbra a hatos szoba.-Mutatott a folyosó másik végére.Siettem.Meg töröltem a szemem.Be rontottam.Az orvos volt mellette.
-Mama.Dárga istenem.-Kezdtem sírásba.
-Kérem doktor úr magunkra hagyna minket?-Kérdezte anyu nagyon lassan.Éreztem,hogy a szíve lassacskán le áll.
-Mama.-Mentem oda mellé.
-Kis szívem.Ne sírj!Nekem most muszáj el mennem.Nem maradhatok a földön.Isten is így akarta.De egy valamit ígérj meg.Ezt a nyakláncot.-Húzott ki a takarója alól egy régi nyakláncot.

-Ez a nyaklánc mindig legyen rajtad ez meg vég és még egy nyaklánc amit a kedvesednek kell adnod.-Húzott ki egy másik nyakláncot.














-Ezt vedd utolsó kívánságnak.-Mondta majd le hunyta a szemét.Ki vagyok.Apu halála után ittam,drogoztam,cigiztem.Anyu halála nagyon meg visel.Nem értem miért mindig a jó embereket veszi el a sors.Nem szeretnék megint drogos állapotban lenni.El kell határoznom ,hogy nem drogozok soha.Nem iszok és nem cigarettázom.Anyu utolsó kívánsága meg lepett.Eközben patakban folytak a könnyeim.
-Anyu ! Kérlek.Ne hagyj itt.Szeretlek.-Pusziltam meg.
-Én is szeretlek.Ne feledd te vagy a kivála...-Nem tudta be fejezni a mondatát abban a percben sípolni kezdtek a gépek.Nekem pedig úgy folytak a könnyeim mint a zápor eső.
-Kérem! Segítsen rajta.-Kiabáltam ki.
-Rose nyugodjon meg.El helyezzük magát nevelő szülőknél.Maradhat abban az iskolában ahol van.-Jöttek be már a gyám ügyi hivatal is.
-Nem.Vagy Paulhoz akarok menni vagy a nagymamámhoz!-Sírógörcsöt kaptam.
-Rendben.Ahogy gondolja.El helyezzük Paulnál.A nagy bátyjánál.-Mondták majd ki vittek.Anyu mit akart mondani azzal,hogy kivála. Nem értem.Kivála.Nem most az egyszer nem török össze.Be raktam a nyakamba a nyakláncot és ki indultam a kórházból.Még mindig könnyeztem.Fel kellett hívnom Pault.
-Haló.Paul te vagy?-Zokogtam a telefonba.
-Rose.Mi történt? Miért sírsz?-Kérdezte.
-Anya.Anya meg-meg-meg ha-halt.-Dadogtam.
-Mi történt?Hol vagy most?Kinél fogsz lakni?Mert a gyámügyi embereknek  meg kell mondanod,hogy költözz ide.Csak két sarokra vagyok tőletek.Szóval járhatsz abba a suliba , amelyikbe most vagy.
-Bal esete volt.Nagyon  érdekes ,hogy adott két nyakláncot.De mi előtt meg halt volna azt mondta,hogy én vagyok a kivála.Nem tudta végig mondani mert...-Megint zokogásba kezdtem.-Igen.Nálad szeretnék lakni.Mondtam a gyámügyi emberek  is.De ugye nem baj?-Szipogtam.
-Jaj,drága.Olyan mint ha a lányom lennél.Fél óra múlva ott vagyok érted.Addig pakolj össze!-Tette le a telefont.Nem szabad sírnom.Emlékeimet viszem el csak.Soha nem akarok ide vissza jönni.Be pakoltam 3 bőröndbe a ruháimat.Pont akkor jött meg Paul.
-Jaj,kicsikém annyira sajnálom.De ne aggódj egyszer úgy is meg kell tudnod mit akart mondani anyád.Segítek majd.De most még nem szabad.Az iskolád azt mondta,hogy kapsz egy hónapot ,hogy össze szedd magadat.A temetést azt én rendezem.A végrendeletet fel bontották.Kaptál pénzt.Mert anyukád és apukád rád hagyta az örökséget.
-Köszönöm,hogy itt vagy Paul.Menjünk.-Be ültünk az autóba.Irány egy másik élet.

Szereplők

                              Szereplők    

 Rose Harrinson
17 éves.
Kedves lány.Az iskolában nagyon tüzes természetű nem nagyon vannak barátai.Viszont egy napon meg ismerkedik Melorival.Aztán pedig Melori pasijával Jakeval.Ez bonyodalmakkal jár.Később Adam aki öregebb nála 2 évvel.Az apja meg halt.Anyjával 1 éve egyedül él.Majd anyja is meg hal.Ami a misztikus lényét  illeti.Ő egy ki választott.Harcolni kell de csak néha.A misztikus lények békében élnek.Van egy nyaklánca amit anyjától kapott a halálakor.Van egy másik nyaklánca is amit a szerelmének kell oda adnia.Jakenak nem fogja oda adni.                     

 Melori Parker
17 éves
Mosolygós.A szerelme Jake igazából egy szemét de szereti Melorit.Melori élet vidám.Egyel talán egy cseppnyi gonoszság sincs benne.Ő sem találja a helyét baráti téren míg nem találkozik Roseval.Melori is misztikus.

Adam Collins
19 éves.
Kedves.Ő is egy misztikus lény .Vámpír megnevezése van.Rosera azt hiszi ,hogy ő csak egy ember.De nem.Adamnak és Rosnek egy küldetésre kell menniük.De ez a 2.évadban lesz.

Jake Foster
18 éves.
Ő lenne a szívtipró Rómeó.Akaratos.De szereti a barátnőjét.Nagyon meg tetszik neki Rose.Ezért el csábítja.

Miss.Carlisle.
Rose nagymamája anyai ágon.
Rose meg keresi nagymamáját,hogy mindent mondjon el róla.Mivel rájön Paultól,hogy ő a ki választott.

Paul Tonkin
 Rose mestere.Paul készíti fel a kihívásokra Roset.Ő mester.Ismeri a misztikákat.Roset el küldi a nagymamájához.

Bevezető.

Sziasztok! 

Ez a történet egy olyan lányról szól, aki misztikus lénynek számít. Az elején nem tudja, hogy mi ő, és hogyan kell cselekednie. Nem értette, hogy miért tartozik egy olyan világba, amit nem is ismer. Az anyja és az apja meghaltak. Soha nem beszéltek a misztikus dolgokról lányuknak. Testvére nincs. Vörös haja és kék szeme van. Különc. Az iskolában, ahova jár sok csodálója van tüzes természete miatt, de közel sem olyan, mint amilyennek gondolják.  Általában egy hatalmas fán ül a kertjük végén, és rajzolgat. Sok irigye van. A végén pedig rájön, hogy tudja mi a helyes út, és hogy mit kell tennie annak érdekében, hogy az élete egész legyen. Ez a lány senkivel sem gonosz. Ő mindig jóindulatú, kiáll a saját és a legjobb barátnője igaza mellett. A lány neve Rose, és 17 éves. A későbbiekben megismerkedik Melanival (legjobb barátnője)és Jakekel, majd Adammal. Megismerkedik a halállal is. Ez egy romantikus regénynek indult, aztán változtattam rajta egy kicsit, hogy legyen benne valami érdekes is. Apja amikor Rose 16 éves volt meg halt.Azt hiszik,hogy szívrohamot kapott.De ez nem igaz.A misztikus lények közül valamelyik meg ölte.Rose nem tudja ezt.Később anyja mikor Rose 17 éves meg hal szív infarktusban de mikor már érzi ,hogy meg fog el megy a nyakláncért.Az anyja tudja ,hogy Rose a ki választott ezért ad neki egy olyan nyakláncot ami meg védi őt.Azt hiszi,hogy tehet az ellen ,hogy  a lánya a kiválasztottak egyike.Pedig nem.Jakebe lesz szerelmes de hamar rá jön,hogy csak játszik vele.  Jó olvasást!
A blog kinézetét tervezte: Berecz Ramóna.